Az egyik legfejlettebb vízszűrési technológia, amely néhány éve indult világhódító útjára, a NASA technológiaként is emlegetett ozmózisos szűrés. Az ozmózis tulajdonképpen egy természeti jelenség, amelynek során, ha két különböző koncentrációjú oldat egy féligáteresztő membránon keresztül kapcsolatba kerül egymással, akkor a hígabb oldatból tiszta víz áramlik át a koncentráltabb oldatba.
Ozmózis, reverz ozmózis
Az ozmózisra épülő víztisztítási technológia a reverz vagy fordított ozmózis. Az ozmózis folyamat megfordítható, mégpedig oly módon, hogy a nagy koncentrációjú oldat oldalán növelni kell a nyomást. Ebben az esetben a szennyezett vízre nehezedő nyomás következtében a tisztító vagy ozmózis membránon át a tiszta víz felé történik az áramlás, így tisztított víz „keletkezik” a membrán másik oldalán.
Az ozmózis membrán nagyon sűrű szűrőmembrán, a vízben oldott vegyi és biológiai szennyezés 95-99 %-ának eltávolítására képes. Ugyanakkor az ozmózis vízszűrőkben több lépcsős előszűrés beépítésére van szükség, mert az ozmózis membrán kifejezetten érzékeny, pl. a klórra. Az előszűrést néhány mikron lyukméretű szűrőkkel, aktívszenes szűrőkkel oldják meg. A tisztított vizet a szűrőberendezés egy tartályban tárolja, amelyből a kiáramló vizet még egy aktív szenes szűrőn átengedik.
Az ozmózisos vízszűrő berendezés használata során az EC mérőműszert például arra használják, hogy megállapítsák, hogy mikor kell szűrőt cserélni. Ha a víz minősége egy határérték alá esik, akkor az érzékeny membránt selejtezni kell.
