A vezetőképesség (electrical conductivity – EC) más néven konduktancia, fizikai oldalról megközelítve az ellenállás reciproka. Az elektromos vezetők olyan anyagok, amelyek szabad ionokat (elektromos töltéssel rendelkező részecskék) tartalmaznak, amelyek elmozdulását áramnak nevezzük. A másodfajú vezetők, azaz elektrolitok vezetőképességét a bennük található só(k) kristályrácsából kiszabadult ionok adják.
A vezetőképesség mértékegysége a S (siemens) vagy mS (millisiemens) vagy µS (microsiemens) / cm. A kertészetben a mS/cm-t sokszor csak EC egységként emlegetik. A vezetőképesség átváltható sótartalomra (mg/l), de az átváltás gyakran nem egzakt, hiszen a mérőműszer kalibrálása tiszta sóoldattal történik, míg a vizsgált anyag sokszor más ionokat is tartalmaz. Így pl. 1 mS/cm vezetőképesség 500 és 700 mg/l sótartalomnak felelhet meg.
A vezetőképesség-mérés például a mezőgazdaságban általában a talaj vagy a víz minőségének meghatározására szolgáló eljárás. A mérés tulajdonképpen a sótartalom mértékének meghatározására szolgál, és szoros összefüggést mutat a pH értékkel is. A talaj esetében a vezetőképességet nevezik szárazanyag-tartalomnak is, ezt az angol megnevezés alapján TDS-nek (totally disolved solids) is hívják.
Az EC érték összefüggést mutat a víz keménységével is: mind a ppm, mind az od mértékegysége átváltható mS/cm értékre.