Ph mérők blog

Tippek a legpontosabb pH eredmény érdekében
A kalibrálás gyakoriságának szükségességét nagymértékben befolyásolja a mérni kívánt minta fajtája, az elektróda állapota és az eredmény pontossága is. A minél egzaktabb eredményhez (≤±0.02pH) a kalibrálás után közvetlenül kell elvégezni a mérést. Előírás, ha heti szinten kalibrálunk, akkor a pontosság nem nagyobb ±0.1pH értéknél. A kémhatás méréséhez használt mérőeszközt az alábbi esetekben kell rögtön kalibrálni:

A pufferoldatok olyan vegyületek, amelyeknek nagyon stabil (és ismert) a kémhatása, és bizonyos kapacitáshatárig akkor sem változik, ha az övétől eltérő kémhatású oldatot adagolunk hozzá. Nagyon egyszerűen – és tudománytalanul, mégis közérthetően – megfogalmazva a pufferek olyan oldatok, amelyek bizonyos mértékig képesek elnyelni egy hozzájuk adott oldat kémhatását.

Mielőtt megvásárolnánk a számunkra leginkább szimpatikus pH-mérőt, előtte gondoljuk át, hogy mit szeretnénk majd vele mérni.

Bár elsőre igencsak praktikusnak tűnhet egy kombinált pH/EC mérő, ám a gyakorlatban nem az. Ha valamilyen nagyobb ütés éri, vagy leesik, akkor egyiket sem tudjuk használni. Ha elromlik az elektróda pH eleme, szükséges egyidejűleg az EC mérő részének cseréje is. 

Az egyik legfejlettebb vízszűrési technológia, amely néhány éve indult világhódító útjára, a NASA technológiaként is emlegetett ozmózisos szűrés. Az ozmózis tulajdonképpen egy természeti jelenség, amelynek során, ha két különböző koncentrációjú oldat egy féligáteresztő membránon keresztül kapcsolatba kerül egymással, akkor a hígabb oldatból tiszta víz áramlik át a koncentráltabb oldatba.

A folyadék pH indikátorok sokkal pontosabb kémhatás-meghatározást tesznek lehetővé, mint az indikátorpapírok. Nem jellemző rájuk az ún. vérző indikátorcsík (vagy más néven sav-bázis hiba) jelensége sem, azaz nem változtatják meg saját kémhatásuk révén a mérendő tesztfolyadék pH-ját. A folyadék formátumú indikátorok sokkal érzékenyebben mutatnak változást a kémhatás-változás hatására is.

Sokat hallhattunk manapság a pH-értékről, vagy más néven a kémhatásról. Ha azt halljuk, vagy olvassuk, hogy valamilyen anyagnak a pH-értéke 7, akkor az azt jelenti tulajdonképpen, hogy semleges. Amennyiben a mért érték 7 alatti, a víz savasságáról beszélhetünk, ha viszont 7 feletti az eredmény, a víz lúgos. Természetesen nem kell azonnal a legrosszabbra gondolni a víz savassága esetén sem, hiszen ez nem azt jelenti, hogy savakkal van tele. 

Talajmintát több helyről vegyünk az ágyáson belül. A ideje mindig a tápoldatozást megelőző időszak, a mintavétel helye az ikersor több pontja legyen, átlagosan fejlett növények közelében. Válasszunk nagyjából egyformán fejlett töveket, olyanokat, amelyek kártevőmentesek, mert a fertőzöttség megváltoztathatja a növény tápanyagfelvételét, aminek következtében a gyökeréhez közeli földben felgyűlhetnek a tápanyagok.
 

Mivel a vezetőképesség-mérésnek az egyik legfontosabb gyakorlati területe a vízminőség megállapítása, ezért fontos kitérnünk kicsit a víz minőségének fogalmára, arra, hogy mit mérünk, ha víz vezetőképességet mérünk, illetve milyen módokon lehet fokozni a víz tisztaságát és minőségét.

A víz minősége fordítottan arányos a vezetőképességével, hiszen azt a vízben oldott sók ionjai biztosítják.

A legegyszerűbb vízszűrők a mechanikus vízszűrő berendezések, amelyek a vízben lebegő, nagyobb szemcseméretű szennyeződések eltávolítására alkalmasak. Ezeket általában önmagukban nem alkalmazzák, hiszen ivóvíz minőségű víz előállítására nem alkalmasak (mondjuk koszos vízből),de a legtöbb vízszűrő rendszernek része ilyen mechanikus szűrőegység.