A víz vezetőképesség attól függ, milyen arányban tartalmaz oldott sókat, hiszen annak töltéssel rendelkező részecskéi teszik lehetővé a vezetést. Minél tisztább a víz, a vezetőképessége annál alacsonyabb, míg a természetes vizek vezetőképessége nagyon széles skálán mozog, attól függően mit tartalmaznak oldott állapotban.
A tisztított víz és a tengervíz vezetőképessége között nagyságrendi különbség van, az előbbit µS/cm-ben mérik (értéke kb. 0,05), míg az utóbbit mS/cm (ez a µS/cm ezerszerese, és értéke 52). Ez azt jelenti, hogy a tengervíz vezetőképessége milliószorosa a tisztított vízének, ez az óriási különbség a vizek sótartalmának és egyéb oldott ásványi anyagának eltérésében rejlik.
A desztillált vagy ionmentes víz nem vagy alig tartalmaz ásványi anyagokat, sókoncentrációja 0,00005%, az ehhez társuló rendkívül kicsi vezetőképességnek a mérésre speciális EC mérőket használnak. Ezekkel a rendkívül kifinomult EC mérőkkel lehet mérni a különféle víztisztítók hatásfokát, pl. a reverz ozmózist alkalmazó vízszűrők esetén.
A desztillált (vagy újabban bidesztillált, azaz kétszeresen desztillált ) vizet úgy állítják elő, hogy a vizet hevítik, majd felfogják a gőzt, amelyből a kiváló szilárd anyagokat külön választják. Ezek a szilárd anyagok lehetnek különféle szennyeződések és mérgező ásványi anyagok vagy a víz tisztására szolgáló szerek maradványai (nitrát, arzén, klór, fluor, alumínium stb.) Az eljárás során csökken le a víz vezetőképessége az oldott szilárd anyagok kiválása nyomán.
Ha belegondolunk, az eső keletkezése természetes desztilláció, hiszen a talajt megjárt, nagy ásványi anyag tartalmú, majd elpárolgó víz a párolgás során elveszíti oldott szilárdanyag-tartalmát, majd esőcseppként kicsapódik és visszahull a földre.
