Talajmintát több helyről vegyünk az ágyáson belül. A ideje mindig a tápoldatozást megelőző időszak, a mintavétel helye az ikersor több pontja legyen, átlagosan fejlett növények közelében. Válasszunk nagyjából egyformán fejlett töveket, olyanokat, amelyek kártevőmentesek, mert a fertőzöttség megváltoztathatja a növény tápanyagfelvételét, aminek következtében a gyökeréhez közeli földben felgyűlhetnek a tápanyagok.
A mintavétel helyén kaparjuk el a föld 3 cm vastag felső rétegét, majd 3 és 15 cm-es mélység között emeljünk ki földet. A mintákat keverjük össze, majd elterítve teljesen szárítsuk ki.
1 dl térfogatú száraz földet keverjünk össze 2 dl ioncserélt/desztillált vízzel, keverjük fel majd hagyjuk állni 30-45 percet. Se rövidebb, se hosszabb ideig nem jó, mert a sók kioldódásához idő kell, viszont a hosszú állás során a vezetőképesség emelkedni kezd, különösen ha hosszú lebomlású műtrágya van a földben. A várakozási idő letelte után újra keverjük össze az oldatot, majd műszerrel mérjük meg a pH és EC értékeket.
A növények számára optimális érték a 0,75 és 1,25 mS/cm sávban van, így a mérés értelme is az, hogy ha nem ide esik a mérésünk eredménye, akkor lépéseket tudjunk tenni annak érdekében, hogy visszakerüljön oda. A 0,25 mS/cm alatti érték tápanyaghiányhoz az 1,25 mS/cm feletti sókárokhoz vezethet. A 2,25 mS/cm feletti vezetőképességgel rendelkező föld már azonnali talajátmosást kíván.
Az EC méréssel párhuzamosan a talaj kémhatását is érdemes megnézni. A talaj pH értéke a zöld növények tápanyagfelvételét befolyásolja. A legtöbb mikroelem esetében a felvétel 6 és 7 pH között optimális, 7,5 fölött jelentősen visszaesik. Laikus fülnek talán furán hangzik, de a földek tápoldatait érdemes savazni, hiszen hazánkban a föld eleve enyhén lúgos, amit az öntözővíz lúgossága csak tovább fokoz. A föld öntözővíz révén történő savazása egyébként természetes jelenség, hiszen az eső is savas kémhatású (nem csak a savas eső).
