Talajmintavétel és EC értékek értelmezése

Talajmintát több helyről vegyünk az ágyáson belül. A ideje mindig a tápoldatozást megelőző időszak, a mintavétel helye az ikersor több pontja legyen, átlagosan fejlett növények közelében. Válasszunk nagyjából egyformán fejlett töveket, olyanokat, amelyek kártevőmentesek, mert a fertőzöttség megváltoztathatja a növény tápanyagfelvételét, aminek következtében a gyökeréhez közeli földben felgyűlhetnek a tápanyagok.
A mintavétel helyén kaparjuk el a föld 3 cm vastag felső rétegét, majd 3 és 15 cm-es mélység között emeljünk ki földet. A mintákat keverjük össze, majd elterítve teljesen szárítsuk ki. Talajmintavétel és EC értékek értelmezése bővebben…

A vezetőképesség jelentősége

A vezetőképesség paraméterének a mezőgazdaságban mind a talaj tápanyagtartalmának, mind a locsolóvíz minőségének vonatkozásában jelentősége van. Azért fontos a talajban és a vízben is a vezetőképesség mérése, mert a növénytermesztés egyik alapvető feladata a növények számára optimális só- és tápanyagtartalom biztosítása. A trágyázás és a tápoldatozás mikéntje (gyakoriság, szerválasztás stb.) ezen mérések alapján kell, hogy történjen, hiszen az élő növények számára se a tápanyaghiány, se a túlzott sótartalom nem ideális, sőt veszélyes is lehet.

A különféle növényfajok eltérő kémhatású talajokat kedvelnek, vannak amelyek a kissé lúgos, mások a kissé savas közegben érzik magukat jól. Ha nincs lehetőség ennek differenciálására, akkor a közel semleges (7-es pH) kémhatású talajokat alkalmazzák általánosan. Ez azért is működik, mert a talaj pufferképessége a kémhatás szempontjából nagy, vagyis késleltetve reagál a kémhatást módosító hatásokra (elnyeli azok egy részét). Hazánk talajai túlnyomórészt enyhén lúgosak a bennük található hidrogénkarbonát és nátrium ionok miatt, amelyek sói bázikus kémhatásúak.

A talajok sótartalmának mérése (végső soron ez megegyezik a vezetőképesség mérésével) a növények számára hasznos és indifferens sók összességére vonatkozik. A tápanyaghiány a növények lassú, visszafogott növekedését, a termés elmaradását vagy rossz minőségét okozza, a túlzott sótartalom következtében pedig „elperzselődnek” a gyökerek, csökken a vízfelvételük, lankadás és a levelek barnulása jelentkezhet, és akár a növény pusztulását is okozhatja.

A vezetőképesség mérése, műszertípusok

Az oldatok vezetőképessége a hőmérsékletének függvényében változik, ezért kizárólag olyan mérőeszközzel lehet az EC értéket megmérni, amely képes a hőmérséklet-változás következményeinek kompenzálására, vagy a kapott adatokat a hőmérséklet-változás együtthatóinak ismeretében át kell fordítani 25 ºC-ra. Korábban azt hitték, hogy a vezetőképesség változása lineáris a hőmérséklet-változás függvényében, és ez sok pontatlanságot okozott a mérésekben, hiszen napjainkra kiderült, hogy a változás valójában nem lineáris.

EC mérő műszer
EC mérő műszer

Találhatunk mikroprocesszoros, kettő és négy elektródos EC mérő készülékeket is, melyek mindegyikére jellemző a hőmérséklet kompenzáció (legtöbbször nem lineáris), ha nem is egyforma megoldással. Van amelyik a cellaállandókkal és méréstartományokkal operál, van, amelyik vonatkoztatási hőfokra fordítja le a mért adatokat (általában 20 vagy 25 ºC). Vannak olyan készülékek, amelyeknél a lineáris hőfok-kompenzációhoz egy együtthatót kell megadni. A legtöbb műszer üzemkörnyezeti hőmérséklete -5 és 80 ºC közé esik.

A méréstartomány váltása történhet manuálisan vagy automatikusan, az utóbbi azért nagyon hasznos, mert lehetővé teszi, hogy mindig a legnagyobb felbontással mérhessünk. Az automatikus méréstartomány-váltáskor (auto-range) a műszer arról is gondoskodik, hogy az elektródára adott áram frekvenciája megfelelő legyen a polarizációs effektus hatásainak csökkentésére.

Az automatikus műszerek minden bekapcsoláskor állapotellenőrzést végeznek, amely nem csak a műszer, illetve a kijelző állapotára vonatkozik, hanem az elektródát is vizsgálja.

Mi a vezetőképesség?

A vezetőképesség (electrical conductivity – EC) más néven konduktancia, fizikai oldalról megközelítve az ellenállás reciproka. Az elektromos vezetők olyan anyagok, amelyek szabad ionokat (elektromos töltéssel rendelkező részecskék) tartalmaznak, amelyek elmozdulását áramnak nevezzük. A másodfajú vezetők, azaz elektrolitok vezetőképességét a bennük található só(k) kristályrácsából kiszabadult ionok adják.

EC értékek
EC értékek

A vezetőképesség mértékegysége a S (siemens) vagy mS (millisiemens) vagy µS (microsiemens) / cm. A kertészetben a mS/cm-t sokszor csak EC egységként emlegetik. A vezetőképesség átváltható sótartalomra (mg/l), de az átváltás gyakran nem egzakt, hiszen a mérőműszer kalibrálása tiszta sóoldattal történik, míg a vizsgált anyag sokszor más ionokat is tartalmaz. Így pl. 1 mS/cm vezetőképesség 500 és 700 mg/l sótartalomnak felelhet meg.

A vezetőképesség-mérés például a mezőgazdaságban általában a talaj vagy a víz minőségének meghatározására szolgáló eljárás. A mérés tulajdonképpen a sótartalom mértékének meghatározására szolgál, és szoros összefüggést mutat a pH értékkel is. A talaj esetében a vezetőképességet nevezik szárazanyag-tartalomnak is, ezt az angol megnevezés alapján TDS-nek (totally disolved solids) is hívják.

Az EC érték összefüggést mutat a víz keménységével is: mind a ppm, mind az od mértékegysége átváltható mS/cm értékre.