Víztisztaság, víztisztítás

Mivel a vezetőképesség-mérésnek az egyik legfontosabb gyakorlati területe a vízminőség megállapítása, ezért fontos kitérnünk kicsit a víz minőségének fogalmára, arra, hogy mit mérünk, ha víz vezetőképességet mérünk, illetve milyen módokon lehet fokozni a víz tisztaságát és minőségét.

A víz minősége fordítottan arányos a vezetőképességével, hiszen azt a vízben oldott sók ionjai biztosítják. A különféle víztisztítási módszerek arra irányulnak, hogy eltávolítsák a vízből a különféle, az emberi, állat, vagy növényi szervezetek számára fölösleges vagy éppen mérgező fémeket (nátrium, ólom), a víz fertőtlenítésére szolgáló kémiai elemeket (fluor, klór), a belekerülő szennyeződéseket (arzén, cink) és ezen anyagok sóit. Ezek az ún. kémiai szennyező anyagok, amelyek lehetnek még gyógyszermaradványok, hormonok, tartósítószerek és szennyvízmaradványok is. A kémiai szennyező anyagok eltávolítása a legnehezebb, hiszen ezek molekuláris szintű szennyezők, vagyis nem elég a víz fizikai szűrése, mint mondjuk a lebegő anyagok esetében.

A vízszűrés lehet üledékesítés, amely a nagyobb, szemcsés szennyeződések eltávolítását teszi lehetővé. Lehet fizikai szűrés (mikroszűrővel), amely azon szennyezőanyagokat tudja eltávolítani, amelyek molekulamérete nagyobb, mint a vízé. Lehet kémiai abszorpció, amikor a szűrőanyag felületén kémiai kötéssel megtapad a szennyezőanyag, és így kivonódik a vízből. A nehézfémek kivonása szintén kémia reakciók (pl. semlegesítés) révén lehetséges. A kémiai szűrés kiváltását tette lehetővé az ozmózis alkalmazás a víztisztítás területén.